Olimpus Inferno

Szinte indulás óta piszkozatként hever a következő bejegyzés. Az oka, hogy a másik blogomról egy az egyben átmásoltam, tervbe vettem, hogy újra nézem, átírom. Nem nagyon jött össze. Szóval hosszú idő után újra posztolom az orosz-grúz konfliktust feldolgozó filmről a kritikát. Gondolataim után bátorkodtam beszúrni a kommentek közül egy kissé ellentétes véleményt.

Meglepő, hogy egy háború ilyen hamar megfilmesítés áldozata lesz. (szerk.: eredetileg 2009. szeptember 3-án írtam a bejegyzést, alig egy évvel a grúz háború után), Megmondom őszintén, én már nem is emlékszem ki támadt kire. A film szerint viszont a grúzok nagyon gonoszak... egyértelmű, hogy a közvélemény befolyásolása az egyik titkos célja, de kit érdekel, Hollywood is ilyen filmeket gyárt.

Amerikából egy rovarszakértő, vagy legalábbis majd valamikor az lesz belőle (egyetmista) érkezik Oszétiába, hogy, egy csak a környéken élő pillangó, az olympus inferno egyedeiből befogjon néhányat. Régi barátja, az orosz Zsénya elkíséri. Bár kísérőjük inkább inna, hamar felállítják a megfigyelő kamerákat, amivel sikerül felvenni, ahogy a grúzok megindulnak.

Mike és Zsenya rohannak orosz barátaikhoz, hogy megmutassák a felvételt, azonban nehéz keresztül vágni egy háborús területen. Főleg, hogy a grúzok válogatás nélkül lőnek mindenre ami mozog és ami feltehetőleg orosz. Aztán egy tiszt tudomására jut, hogy létezik a felvétel, és meg akarja szerezni azt. Szerencsére nincs szó szerint vehető hajsza, csak amennyire egy háború kellős közepén ez lehetséges.
Néhány jelenetnél túlzásba estek, például amikor egy BRDM tetejéről géppuskázó grúz ördögi kacajjal az arcán, mobillal kamerázza a felbukó civileket...

A kamerakezelés a manapság nagyon divatos rángatom, mintha ott lennék. DE! Nem kell attól félni, hogy nem látjuk az érdekes dolgokat a rángatás miatt. Nagyon profin sikerült.
A hangok, főleg a közeli robbanások is nagyon jók lettek. Minden háborús film alapjelenete, a légnyomást kapott katona, aki bambán nézi a csatát maga előtt. Na az Olympus Infernoban nincs ilyen. Van sípolás, van, hogy "megsüketülünk", de nem egy jelentőségteljes jelenetben, hanem rendszeresen előfordul, és nincs pusztítás bámulás.

A film végi fricska nagyot üt. A két öltönyös ember beszélgetésével indul az egész, jelentéktelen, semmit mondó. Meglepődtem, amikor a végén is megjelentek, mert szinte már el is felejtettem őket. Fejbe vág a csattanó... komolyn. Hangosan felnevettem, de én már csak ilyen perverz vagyok. :) Külön piros pont.
Rég láttam már ennyire jó filmet. Megkockáztatom, hogy a legjobb orosz film, amit eddig láttam. 9/10. De legközelebb igazán feliratozhatnának, ha nem oroszok beszélnek, ez a monoton szinkron tolmács marha idegesítő. Ha tetszett a túlélő-háborús Children of Man, ez a te filmed, csak ne számíts annyi mondanivalóra. :) A legjobb az egészben, hogy hihető történet; mondom ezt anélkül, hogy állást foglalnék az orosz-grúz ellentétben.

SLOVE

Slove, vagyis Alexej Ronin erősen küzd az alvilág ellen.

Brestkaji Kreposzty

Az orosz vonal minden ígérgetésem ellenére parkoló pályára került. Valahogy nem akar menni, orosz filmet már vagy egy éve nem is láttam. A minap viszont átszaladtam a bejegyzéseken, hogy milyen filmek voltak az elmúlt évben, hátha valami már nézhető közelsége került. Nem kis meglepetésemre a tavalyi év egyik legnagyobb háborús durranása, A breszti erőd volt az első amire rátaláltam (magyar felirat van!).

Számomra hiány műfaj a klasszikus háborús. Nyugatról évek óta nem jött semmi, Oroszország viszont szerencsére minden évben legalább egy filmmel emléket állít valamilyen háborús eseménynek. Általában a nagy honvédő háború van terítéken, de én még azt sem untam meg. 1941-ben ahogy a történelemből nagyon jól tudjuk a németek szövetségesük ellen, a Szovjetúnió ellen fordultak. Mivel felsőbb körökben nem igazán hittek ebben, a Vörös Hadsereg felkészületlen volt és a németek szinte akadály nélkül vonultak Moszkva felé.

Háborús filmről nehéz írni, mivel nincs igazán kézzel fogható története, csak a lőnek, nem lőnek szakasz váltakozik. A film idilli hangulattal nyit, tánc, zene, mulatság. A német támadás jóformán senkinek a fejében nem fordul meg. Olyannyira, hogy az első aknák becsapódásakor sem tudatosult senkiben a háború, azt hitték gyakorlat. Néhány tiszt összerángatta az embereket, és az erődben illetve a városban két helyen ellenállást építettek ki. Eleinte nehéz követni, hogy most ez ki és hol (vagy csak én vagyok úgy vele, hogy egyenruhában szinte mindenki ugyanúgy néz ki?). Látványból nincs hiány, 2010-ben ez már nem szokatlan, de orosz filmnél mindenképpen kiemelendő, hogy eleget költöttek a filmre. Orosz film nincs hazafiasság, hősiesség és Hurrááá! roham nélkül. Van minden. És a németek gonoszak.

Részemről 8/10 A breszti erőd. Hiány műfaj, és ugyan letagadhatatlanul orosz, de roppant igényes mozi. Jöhet Bondarcsuk háromdés Sztálingrádja :).

Spion bemutató

Жить

S.T.A.L.K.E.R.

Komédia az új évre

Őrült két héten vagyok túl. Ahogy láthattátok blogolni már megint nem volt időm (aludni is alig). De most újra itt. Gyorsan átfutottam mi maradt ki; egy trailer a vígjátékról, ami a tizenegy hatalmas orosz újévről szól.

A breszti erőd bemutató - galéria

Katt a képre a többiért.

Zajcev, Zajcev